2015. december 5., szombat

Drabble-gyűjtemény :)

Az alábbiakban a csoport drabble-jeit olvashatjátok (egy szó alapján rövid kis történeteket kell írni) :) A játékot Awesina mutatta be nekünk annak idején.
Összeszedte és szerkesztette:
Tamcsi (2015.09.19)





Regmancs: 2012. 09. 01.
Szó: borzalom
Éreztem, ahogy a hideg penge, az oldalamba hatol, egyenesen a bordáim közé. Az előttem álló férfi arca ijesztő mosolyra húzódott, miközben egyre beljebb nyomta a kést. Már csak a markolata látszott a több mint 20 centis pengéből. Ekkor rántotta ki belőlem. Erőtlenül estem térdre, a férfi pedig hátat fordítva nekem, az ikrek felé indult, a véremtől mocskos fegyverrel a kezében. A tőr helyéről vér tört elő, ahogyan a számból és az orromból is. Akkor már tudtam, hogy átszúrta a tüdőmet. Köhögtem, és fulladoztam a légutamat megtöltő fémes ízű vértől. Segíteni akartam. Ha nem állok fel, a fiúk nem fogják megélni a hajnalt. A vörös színű anyag lankadatlanul tört elő belőlem. Hiába köpködtem. Utolsó erőmmel megpróbáltam lábra állni, de minduntalan visszaestem. – Ez nem fog menni - nyögtem ki, de rajtam kívül senki sem halhatta. Végül sikerült felállnom. A gyilkos az ikrek előtt állt, így nem láthattam az arcukat, de biztos voltam benne, hogy nagyon félnek. Nagy nehezen elindultam. A lábaim csak lassan vittek, magam mögött vörös tócsákat hagytam a szürke betonpadlón. Végül már csak egy méter választott el a férfitól. - Még nem haltam meg... - hörögtem, és abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán érthető volt-e a mondat. De a fickó felém fordult, vigyorogva emelte az arcom elé a pengét.
– Kérsz még egy lyukat magadra? – kérdezte gúnyosan, és maga előtt tartva a kést megindult felém. Hirtelen nem tudtam mihez kezdjek. El kell tőle vennem azt a kést. De hogyan? Vészesen közeledett felém a penge, és nem tudtam mit tegyek. Aztán eszembe jutott. Hagyom magam újra megszúrni. Nem sokkal ezután újra megéreztem a pengét az oldalamba fúródni. Nem akar végezni velem… Még nem... Látni akarja, ahogyan szenvedek. De ezúttal te is szenvedni fogsz. Mielőtt még ismét kihúzta volna a kést, a bordáim közül, megragadtam a markolatot, lefejtve róla a férfi kezét. Erre nem igazán számított. Kirántottam a vérző sebből meredező pengét, és a férfi szemgödrébe nyomtam. Egészen tövig. Az felordított, és a hátára zuhant. Még vonaglott egy ideig, megpróbálva kirángatni fejéből a kést, de a halál hamar eljött érte. Élettelen teste körül vértócsa nőtt. Ránéztem az ikrekre. Fellélegezve álltak egymás mellet. Engem néztek. Az ő arcuk volt az utolsó, amit láthattam. Holtan zuhantam a gyilkosra...


Tamcsi: 2012.09.13.
szó: showder klub
- Bill! - tépte fel öccse szobájának az ajtaját a rasztás.
- Mi van? - nézett rá unottan a konektorsérós aki épp az e-mailjait nézte.
- Kanos vagyok! - jelentette ki vigyorogva Tom. Ikre lenézett bátyja nadrágjára ami igen-igen erősen dudorodott.
- Nem! - válaszolta fapofával az énekes majd visszafordult a géphez.
- Miért? - szontyolodott el az ajakpc-s.
- Mert nincs időm.
- Akkor tartsunk urológiai vizsgálatot! - vigyorodott el kajánul Tom és már szedte is le testvéréről a ruhát.


Stella 2012. 09. 18.
ez egy vicc
Nem tudom ismeritek e ennek a viccnek az igazi változatát, de a napokba megtaláltam TH-TWC változatban is xDxD tehát:
Szép esős estén Tom nagyon megkívánta Billt, de testvérének nem volt túl sok kedve az „akcióhoz”, viszont Tom tudta, hogy nagyon unatkozhat, ezért alattomos tervet eszelt ki ellene:
- Bill! Akarsz valamit játszani?
- Játszani?! Dehát már öregek vagyunk ehhez!
- Én lennék örökké fiatal. Csak egyet légyszi! - Bill hosszas halogatás után belement a dologba, így hát Tom elővezette:
- A játék neve tűzoltós! Ha azt mondod PIROS! akkor meg kell állnom.
- Remek - gondolta Bill, hogy így semmi olyan nem fog történni, amihez épp nincs kedve. A játék 1-2 perc után már komoly szexbe torkollott, de addigra már az ifjabbik Kaulitz is belefeledkezett a dologba. Később, mikor már érezte "közel a csúcs" elkiáltotta magát:
- PIROS! - de Tom nem hagyta abba, és az aktus végére öccse ernyedten terült szét az ágyon, majd mikor levegőt kapott közölte:
- Tom! Nem is álltál meg mikor azt mondtam, hogy PIROS!
- Mert a tűzoltó sem áll meg, ha piros a lámpa!
- Ó... Mondasz valamit!


Regmancs 2012.09.30.
szó: szöszmösz
Bill aznap nem tudta mihez kezdjen magával. Ment ide, ment oda, de valahogy mindig visszatért a nappaliba. Ikrek vagyunk az ég szerelmére, nem sziámi ikrek. Tehát járhatunk külön utakon is. Legalább egy napra. - mondta neki aznap Tom, mielőtt lelépett azzal a... Hogy is hívják... - hirtelen Bill felpattant, megragadta az asztalon lévő vázát, és a falhoz vágta. - Na most már megvan, hogy mi a szöszt csináljak. Feltakaríthatom.


Regmancs 2012.9.30.
szó: villanykörte
Tom fürdeni igyekezett, de hiába kattintgatta a villanykapcsolót, a lámpa nem akart felgyulladni. - Az a nyamvadt körte! Biztosan kiégett - mérgelődött, és elindult zseblámpát keresni. Annyira azért nem jó az arcmemóriája, hogy sötétben meg tudjon borotválkozni. Mikor megtalálta a zseblámpát, visszament a sötét fürdőbe, keresett egy széket, és nekiállt szétszerelni a lámpát. Levette a búrát, majd elkezdte kicsavarni az égőt. - Tom!- kiáltott hirtelen Bill, mire az idősebbik Kaulitz megijedt, elengedte a rossz körtét, ami lesett és apró szilánkokra törött a csempén. Tom elvesztve egyensúlyát, kénytelen volt leugrani a székről, egyenesen bele a szilánkokba. Szerencséjére volt rajta papucs, így nem történt az ijedtségen kívül nagyobb baja. Ekkor lesett be Bill az ajtón. - Hát te mit csinálsz? - kérdezte mosolyogva, de amint látta bátyja arckifejezését, le is hervadt a mosoly az arcáról.
- Bill. Azt hiszem egy ideig nem lesz villany a fürdőben. Ugyanis most fogom feldugni az új villanykörtét a seggedbe!!!


Tamcsi 2012.09.30.
szó: almás pite
- Bill kisfiam. Ettél ma már? - kérdezte kíváncsiskodva Simone.
- Ööö... - gondolkodott el a fekete. Reflexből rávágta volna, hogy nem, de aztán eszébe jutott a reggeli aktusuk Tommal mikor is kijelentette: megeszi bátyját. - Aha!
- És mit? – tette csípőre a kezét gyanakodva édesanyja.
- To... - az arca rögtön elvörösödött. - Tojást...
- Nem tetszel te nekem fiatal úr - rázta a fejét édesanyja.
- Bill! – kiáltotta el magát Tom aki akkor ért haza és nem számított látogatóra. - Mit szólnál még egy pár tojáshoz?
- Én mondtam! - vigyorgott diadalittasan a fekete.
- Tudjátok ki fog nektek még egyszer almás pitét sütni! - korholta őket anyjuk majd elhagyta a házat.
- Most mi van? - nézett kérdőn a rasztás.
- Legközelebb a te tojásaidból süt almás pitét - válaszolt összevont szemekkel Bill.


Regmancs 2012.10.10.
szó: ?
Aznap este csend honolt az óceán hosszú homokos pártján. Tom és Bill csak bámultak előre, nem szóltak egymáshoz. Mit is mondtak volna? Aznap ugyan már túl voltak egy szeretkezésen, de az már az aktusok számát nézve is csak átlagosnak számított. Be kellett Billnek látnia, akár mennyire is igyekeznek a kapcsolatuk csak testiség. Nem foghatja nyilvánosan bátyja kezét, nem csókolhatja, ha pedig együtt vannak csak szexelnek, de ennyi. Tom hirtelen megsimogatta Bill karját, a fejét pedig öccse vállára hajtotta. Ez még reményt is ébresztett volna Billben a "normális" kapcsolatra, ha nem tudta volna, hogy csak az óceán látta ezt a mozdulatot.


Kyra 2012.10.18
szó: El a kezekkel!
„Egyezerhatszáznyolcvannégy, egyezerhatszáznyolcvanöt, egyezerhatszáznyolcvanhat, egyezerhatszáznyol… a fene, megint kihagytam egyet! Na, akkor kezdjük elölről! Egy, kettő, három, négy…”
Gyűlölöm az éjszakákat! Tizenkét, istentelenül hosszú órányi várakozás az idegesítő sötétségben, bámulva az ablakokon bekukkoló csillagok vénypászmáit a padlón, és ha elunom a fényes csíkok tanulmányozását, jobb híján számolgathatom Tina Turner ruháján a strassz köveket. Eddig háromezer-ötvennégy a rekordom. Éppen ünnepi zárva tartás volt, szóval temérdek idő állt a rendelkezésemre.
Na nem mintha a nappalaim sokkalta jobbak lennének, ó, ugyan már! Amint becsoszog Bob a csinos kis felmosó vödrével, ami hűséges kiskutyaként követi őt rövidke fogantyújához kötve, és lelkiismeretesen nekiáll az előző nap során felgyülemlett koszt átcsoportosítani a padlón, én lélekben hozzáláthatok az acélosodásnak, mert a kiöregedett taksiapó felbukkanásától számított fél órán belül bekövetkezik a nyitás nevű természeti katasztrófa. Amint a vénember szépen felkupacolta a mocskot a terem négy sarkában, és felmázolta a szürke mosólé által hagyott jellegzetes mintázatot a linóleumra, én már zsinórban háromszor estem át a depresszió és idegösszeroppanás összes stádiumán.
Aztán felcsilingel a falióra, jelezvén a reggel kilencet, visítva tudatván az itt dolgozókkal: jöhetnek a vendégek. Te jó ég, már a gondolatától is görcs áll be a gyomromba! Gyomornak hívják azt a területet ott a kabát közepe tájékán, ugye? Igen, asszem az embereknél az a gyomor helye.
Felajzottan viháncoló, idegesítően visítozó, uszkve átlag tizenöt és fél éves tinilánykák hada lepi el a hírességek enervált viaszmásaival telezsúfolt termet, és mit sem zavartatva magukat másznak rá, taperolják össze az ellenkezni képtelen, ám nagyon is viszolygó bábukat. Mit érdekli az őket, hogy mindeközben kézzel lábbal, szájjal, sőt néha nyelvvel is benne tipornak a mi intim szféránkban. Felteszem nem is tudják, hogy van nekünk olyasmi. Ez is amolyan emberi dolognak kikiáltott izé, amire más élőlénynek – ne adj isten élettelen lénynek – nincs joga. Nos, kedves humanoid bornyúim, erre csak annyit mondanék a jó Galileit idézve: „És mégis forog a Föld.” Meglep, hogy ilyet is tudok? Nos hát, meglepően művelt népek álltak errefelé restaurátornak.
Apropó, restaurálás. Édes szíveim, gondolom eszetekbe sem jut, de higgyétek el, sokkal tovább bírnám ki efféle kozmetikázás nélkül, ha mondjuk nem óhajtana mindegyikőtök egy-egy tincset magával vinni a hajamból. Arról nem is beszélve, hogy talán a nadrágomat sem kéne kézről kézre járatni, akkor meg a közelembe sem szabadna merészkednetek, ha a kacsótokban még valami jó szutykos-szaftos kaját is markolásztok. Képzeljétek, a gatyám nem étlap, hogy az demonstrálja a büfénk napi menüjét.
És hogy mégis miért viselem el mindezen ocsmány tapintatlanságokat szó nélkül? Ez egy igen bonyolult dolog. A legfőbb oka a lehetetlen türelmemnek az, hogy… Kapaszkodjatok meg… Én csak egy kib*szott viaszbábu vagyok! Nincsen nyelvem, nincsenek hangszalagjaim, hogy kiüvöltsem a világnak: Elég volt! Hagyjatok már lógva, a k*rva életbe! Menjetek, és keressétek meg azt a majmot, akiről a drága alkotóim mintáztak, és fogdossátok az ő nadrágját, ha ennyire izgultok a farmerra, neki biztos többféle is van. Sőt, talán rejteget is valamit alatta. Engem hiába szondázgattok oly vadul a kicsi ujjacskáitokkal, legfeljebb viaszos lesz a körmötök alja.
És hogy mi a másik ok? Hogy miért tűröm még ezen kívül összeszorított ajkakkal a megaláztatást? Miért vizsgálgatom néha lopva, mennyire amortizáltak le a barbár vendégek? Mert minél előbb kerülök vállalhatatlan állapotba, annál hamarabb visznek a műhelybe a restaurátorok keze alá.
Ott pedig nekiállnak szépen újrafesteni, kipótolgatni az elcsent tincseimet, betömni a testembe karmolt lyukakat. Iszonyú kínszenvedés az egész, naná – próbáljátok csak ki, ti vajon dalolnátok-e a boldogságtól, miközben forró viaszt csepegtetnek az arcotokra – de én akkor is tűröm, már-már elégetetten. Mert mindeközben láthatom Őt.
Ó, istenem ha szavakkal le tudnám írni, milyen káprázatosan gyönyörű az a tompán fénylő, kacérul lezser tartásúra formázott test! Az a pimaszul mosolygósra rajzolt száj, azok a lázasan csillogóra festett szemek! Mikor legutóbb láttam, már hajat is kapott – igaz még csak a jobb oldalára. Te jó ég, egészen beleszédültem azoknak a mézszőke rasztatincseknek a látványába.
Vajon ő is felfigyelt már rám? A múltkor, mikor bevittek, láttam, hogy megakadt rajtam a szeme. Egek, hogy mennyire zavarba jöttem attól a kíváncsi pillantástól. Ott álltam lecsupaszítva, foghíjas frizurával, mint valami pongyolán megkopasztott varjú, és majd’ elsüllyedtem szégyenemben. De még ez is jó érzés volt, őrülten jó érzés, mert ott lehettem a közelében, lophattam magamnak néhány pillantásnyit arról a tökéletes alakról.
Azt hiszem, szerelmes vagyok. Az emberek ezt hívják szerelemnek, igaz?


Kyra 2012.11.16
szó: skyfall
Hamburg ezen az éjjelen is gyászfekete sötétségbe burkolódzott. A szűk sikátorok macskakövein csupán a reménytelenség keserű szelleme somfordált egyik zsalureteszes ablaktól a másikig. Az emberek egykedvű beletörődéssel viseltettek az esti kijárási tilalom ellen, lassan hozzászoktak, hogy a félelem a hétköznapjaik részévé vált.
A máskor ezerszín, nyüzsgő város most idegesen aludta felületes álmát, és feszülten várta, hogy felvirradjon a kilátástalan háború újabb napja.
Volt azonban valaki, aki meg sem próbálta színlelni a szendergést. Bill rezzenéstelen pillákkal, álmatlanul virrasztott a kényelmes karosszékében ücsörögve. Magában számolta a vénséges ingaóra súlyos ketyegését, melyet nem tudott elnyomni a fonográfból szóló monoton hegedűszó sem. Hiába ölelte körbe az éjszaka sötétje oly puhán és lágyan, csupán az arcára engedve némi halvány derengést szűrődni az ablak reteszeinek résein át, a fiú mégis a vakítóan tűző nyári napsugarak alatt heverészett, távol a háborgó, zajos nagyvárosoktól, a rettegve félt légiriadóktól, valahol máshol, más időben.
Érezte az orrában azt a tiszta illatot, melyhez képest bármiféle, méregdrága kölni olcsó pacsuli csupán, ujjaival képzeletben újra végigsimított a bársonyos bőrön, szerelmesen megcsodálva annak összes apró egyenetlenségét, az érintése nyomán születő libabőrökön meredező pihéket. Újra elveszett abban a meleg, határozott ölelésben, mely szavak nélkül ígérte a viszontlátást, és ő képes volt kétkedés nélkül elhinni azoknak az erőteljes karoknak, ütemesen mozgó mellkasnak, szaporán dobogó szívnek eme hazugságot.
Azóta eltelt hat év. Időközben felnőtt, hamarosan betölti a huszonhármat, szerencsésen túlélt néhány rideg nevelőnőt, átvészelte a nevelőszülei halálát és a világháború első három évét is. Róla pedig továbbra sem tud többet, minthogy 1897 szeptemberében felszállt egy berlini gyorsra, és elnyelte őt a pályaudvarról kifutó vonat gomolygó füstje.
Nehéz sóhajjal pillantott fel az órára, néhány másodpercig szórakozottan követve tekintetével a rézinga útját, jobbra és balra, jobbra és balra. A fejében megint ott motoszkált csitíthatatlanul az a bizonyos szavacska: kérlek! kérlek! kérlek! kérlek!...
Volt, hogy órákig is elmantrázott így magában, várva a csodára, vagy valami égi jelre, hogy könyörgése meghallgatásra találtatik. A vége persze mindig az volt, hogy előkerült a kristálypohár meg a viszkis üveg. A harmadik kör után már jöttek is a jelek, egyik a másik után. Ám ezek mind egy szálig csalókának bizonyultak másnap.
A ma esti depresszióját azonban éles, szapora sípolás szakította félbe. Bill újra felsóhajtott, ám ezúttal inkább megkönnyebbülten. Újabb megbízás. Helyes! Addig sem gondol a keserű emlékeire, amíg dolgozik.
Feltápászkodott a fotelből, lustán kinyújtóztatta elmacskásodott végtagjait, és előhalászta a visító ketyerét a táskája mélyéről. Egy gombnyomással elnémította, majd letépte a kis műszerből sebesen előkígyózó papírcetlit.
A Hírszerző Ügynökség Központi Igazgatóságától
Az M-24-7-69-es ügynöknek (alias Bill)
A küldetés fedőneve: Burgundia hercege
Az Ügynökség elvesztette a kapcsolatot az eltűnt tudós után nyomozó titkos ügynökével.
Karl von Toten legutóbbi, ismert tartózkodási helye:
Bavaria/4546/790/202
Küldetés:
Keresse meg Toten házát, és derítse ki, mi történt vele pontosan!
Bill hosszan tűnődve forgatta a cetlit az ujjai között. Halvány mosollyal az ajkain, engedékenyen megajánlott a kreatív Ügynökség részére legújabb megbízásának butácska kódnevéért egy szerény tízből hat pontot a röhejességi skálán. Majd felkapta a kabátját, és feltelefonálta nem éppen a legszebb, de nem is oly rémséges álmából a sofőr barátját.


Tamcsi 2013.08.26.
szó: sós keksz
Bill épp a kanapén feküdt és a tv-t kapcsolgatta, mikor hirtelen megállt a keze. Az egyik tv csatornán épp egy reklám ment. Méghozzá sós keksz reklám! A fekete hasa azonnal megkordult és csak meredt szemmel bámulta a reklámot. A keksz éles formái, roppanós teste, és varázsos sárga színe azonnal magával ragadták a képzeletét. Még akkor is csak bámult maga elé mikor már rég elkezdődött a következő film.
- Mit csinálsz öcsi? - kérdezte döbbenten.
- Tom! - vetette rá magát Bill, és szenvedélyesen csókolni kezdte.
- He? - döbbent le a rasztás, de visszacsókolta öccsét.
- Legyél a kekszem! - markolta meg a férfiasságát.


Regmancs 2013.09.26.
szó: csatornafedél
Bill aznap reggel egyedül sétált Los Angeles utcáin. Cipőjében lazán slattyogott az aszfalton, lépése monoton hangtalanságban érkeztek le, majd fel. Az egyik lépés azonban nem várt hangot hozott. Lepillantva Bill meglátta a zaj okát. Egy laza csatornafedelet, mely ha rálépnek hangot adott az illető terhének. Egy pillanatra elgondolkodott, majd cipője orrával addig löködte, piszkálta a makacs hangoskodót, mígnem a fedél bekerült a helyére, ennél fogva csendes lett. Bill egyszer-kétszer rálépett, és megbizonyosodott arról, hogy munkája nem volt eredménytelen. Ebben a hiszemben lépkedett tovább. Ő örült neki, hogy helyén van a fedél, de, hogy a csatornában dolgozó munkások is örültek-e ennek, nos ez már egy másik történet.


Tamcsi 2013.08.26
szó: drótkerítés
Tom épp a kerti sütögetést tervezte mikor hirtelen csengettek. A füle mögé biggyesztette a tollát, és úgy ment ajtót nyitni. Az ajtóban egy széles vigyorú, zöld kezeslábast viselő egyén állt.
- Jó napot kívánok! Én a Garten vállalattól jöttem! Egy vadonatúj terméket szeretnék önnek bemutatni! Egy csodálatos sövénynyírót amivel akár két perc alatt végezhet és még a gyerekek is tudják használni!
- Nincs gyerekem! - válaszolta unottan. - Kertészem meg van!
- Ön nehéz eset uram! De épp ezért, ha most rendel ajándékba kap egy gyönyörű tölgyfa széket amiből kényelmesen nézheti a meccseket!
- Nem nézek meccset!
- Vagy választhatja a megújult... - kezdett bele a férfi, de Tomnak elfogyott a türelme.
- Szarjál drótkerítést! - csapta rá a manusra az ajtót.


Regmancs 2012.09.26.
szó: féklámpa
Tom idegesen vezetett hazafelé. Mérgének oka az iszonyatos köd volt, melyben alig lehetett látni. Tom ezért azt gondolta, jobb ha az előtte haladó autót követi egy darabon, így közlekedve az átláthatatlan ködben.
Egy darabig mentek így, semmi gond nem volt. Egyszer csak az előtte haladó autó féklámpája kigyulladt, így a hátul haladó Tomnak is meg kellett állnia.
Azt sem tudta hol van, körülötte még mindig semmit sem lehetett látni.
Egyszerre kopogás rémisztette meg. Egy férfi állt az ablak mellett, hevesen hadonászva, hogy engedje le az ablakot. Ezt meg is tette, mire a férfi csak ennyit mondott: Fiatalember nem tudom miért követett, de legyen olyan szíves tollason kicsit hátra, mert így nem tudom becsukni a garázsajtót...


Tamcsi 2013.08.27
szó: gumibot
Tom nyúzottan ért haza. Ledobta a kulcsot a kis asztalra, a cipőjét a sarokba és végighevert a kanapén. Sem ereje, sem kedve nem volt már a naphoz. Ekkor hirtelen berobbant mellé Bill és elkezdett magyarázni.
- Fú, képzeld! Ma találkoztam egy zsaruval!
- Léteznek. Nem újdonság...
- Fú, de képzeld! Én olyat még nem láttam.
- Mér? Négy szeme volt?
- Nem! Annál durvább!
- 5 ujja? - tippelt Tom, mert már nagyon unta a dolgot.
- Neked is annyi van te szerencsétlen! De neki akkora...
- Mellei voltak? - nézett rá Tom kajánul.
- Nem! - rázta a fejét a fiatalabb. - Hanem akkora...
- Fasza? Minek nézed te azt?
- Nem! Hanem akkora...
- Motorja? - tippelgetett tovább az idősebb. Már nagyon le akarta zárni a dolgot.
- Nem! Neki egy hatalmas nagy, kemény gumibotja volt! - csillogtak a fekete szemei.
- Bill... - kezdte fáradt sóhajjal Tom. - Ha nem hagysz aludni, eskü én elveszem tőle azt, és úgy megraklak vele, hogy még élsz nem kelsz fel bazd meg! - kiabálta, majd ásított egy nagyot, és szépen elaludt a kanapén.


Regmancs 2013.08.27
szó: pornó
Tom este a vacsora végeztével leült TV-t nézni. Kapcsolgatott, egy ideig, végül egy pornócsatornán állapodott meg. Éppen egy fekete hajú csajt mutattak hátulról, hol közelebbről, hol távolabbról. Tom koncentrálva figyelte a nő fenekét, mint aki erősen gondolkozik. Hirtelen Bill vonult át a TV képernyője előtt egy szál pólóban, ami látni engedte feszes, kerek fenekét.
- Bill, csináld ezt még egyszer!
- Mit? - fordult hátra a fiatalabb értetlenkedve.
- Gyere át előttem!
Bill szó nélkül megismételte a lépéseket, ismét láttatva magát Tomnak, átvonult előtte.
- Állj a TV mellé, és fordíts hátat nekem!
Bill ismét tette amit kértek tőle.
- Hajolj ici-picit előre!
Nem értette mit akar ezzel ikre, de lehajolt.
Tom ekkor hol a filmre, hol Billre nézett. Hol ide, hol oda. Végül felállt, lekapcsolta a televíziót, és öccse mellé sétált, aki addigra már felegyenesedett, és ezt suttogta a fülébe: Olyan a feneked, akár egy pornószínésznőnek.


Tamcsi 2013.12.23.
szó: karácsonyfa
- Tomíííííííííííí! - ugrott rá Bill bátyjára karácsony reggel.
- Bazd... - nyögött fel Tom. - Mi bajod?
- Karácsony van! Gyere! Fel kell állítanunk és feldíszítenünk a karácsonyfát! Juj, mindjárt itt a Jézuska!
- Bill... Reggel 6:54 van. Ha nem szállsz le rólam, és nem hagysz legalább 9-ig aludni, olyan karácsonyfát dugok a seggedbe, hogy még élsz nem felejted el!
- De miért? - szontyolodott el a fiatalabb.
- Mert 23-a van bazd meg... - húzta a fejére a takarót, majd visszaaludt.


Regmancs 2013.12.23.
szó: Hógömb
Bill a karácsonyi előkészületek végeztével, lehuppant a kanapéra, és hátradőlt. Egy kicsit kifújta magát a takarítás, díszítés, és az ajándékok becsomagolása közepette. Aztán észrevette az asztalon álló üveg hógömböt. Egy ideig figyelte, aztán felvette, és megrázta. A gömbben felkavarodott műhó, fehérbe vonta a közepén álló aprócska házakat. Elképzelte, hogy az egyik aprócska házikó, az ő otthonuk, Németországban. Nézte, és amikor a hóesés elcsillapodott, újra, és újra megrázta a gömböt. Mosolyogva figyelte mindig, és soha sem unta meg a kavargó fehér pelyheket.
Fáradhatatlanul figyelte őket, és mind inkább mosolygott. A házak közé gyerekeket képzeld, amint az ő által keltett hóesésben szánkókat húznak, majd eltűnnek, hogy egy dombot keresve, nevetve csússzanak le rajta. Képzelgését ajtócsapódás szakította félbe, majd Tom hangja, ahogy bekiált: Megjöttem.
Bill mit sem törődve vele, újra megrázta a gömböt. Tom azonban már meg is jelent a nappali ajtajában, majd kíváncsian megkérdezte: Hát, te mit csinálsz?
- Nem látod? - nézett fel testvérére Bill mosolyogva. - Fehér karácsonyt Németországnak.


Tamcsi 2013.12.23.
szó: hópehely
Tom elmélázva figyelte a hóesést. Különösen a millió és egy féle hópelyheket. Már gyerekként is imádta őket, és milliószor próbált hasonlókat rajzolni, de soha nem sikerült. Viszont mindig arról álmodott, hogy egyszer egy hópelyhen fog snowboardozni.
- Tom. Figyelsz te rám? - kérdezte Bill dideregve.
- Úgy szeretnék manó lenni!
- Minek? - ráncolta a szemöldökét a fiatalabb.
- Hogy hópelyheken repülhessek!


Regmancs 2013.12.23.
szó: télapó
Bill, épp az egyik fotelben üldögélt, és az egyik magas szárú sportcipőjét törölgette.
Tom többször is elment mellette, de nem törődött vele különösebben, mit művel.
De a fekete, csak pucolgatta a cipőt, mintha semmi más sem lenne ezen a világon csak az a fél pár cipő. Végül aztán Tom ránézett a naptárjára, ahol tisztán látható volt, december hatodika van. Szóval Bill ezért törölgeti a cipőjét. - gondolta, majd gyorsan maga is felvette az egyik lábbelijét, és leülve vele, meg egy ronggyal a kanapéra törölgetni kezdte.
- Neked is meg jött a kedved hozzá? - kérdezte Tomot az öccse.
- Hát persze! Én is várom a télapót. - bólintott Tom mosolyogva.
Bill erre csak furán nézett, majd megkérdezte. - Miért hányadika van?


Moncsi 2013.12.23
szó: mézeskalács
Bill mindig lázasan készülődik a karácsonyra. Egy nap éppen valamiféle lapos tésztába nyomkod különböző formákat, mikor bátyja Tom, mellélép és felvont szemöldökkel szemlélődik.
- Bill? - kérdezi kíváncsian, mire az ikre felkapja a fejét. - Ez mi a tököm lesz? Gyurmázol?
- Mézeskalács - dünnyögi Bill, közben pedig precíz odafigyeléssel tevékenykedik tovább. Tom közelebb hajol, majd lassan felemel egy elég furcsa alakú süteménytésztát, ami szemmel láthatóan kilóg a többi közül.
- Ez meg? - kérdezi.
- Az ott te vagy Tom - közli a testvére mosolyogva. A raszta ezt hallva elgondolkozik, majd elvesz egy kést az asztalról, és finoman a lágy tésztába nyomkodja. Eközben néhányszor lopva Billre pillant, aki épp a sütőbe pakolja be a fémtálra rakott, megformázott süteményeket. Van köztük karácsonyfa, angyal, de Georg, vagy éppen Gustav alakú is.
- Kész - szólal meg percekkel később Tom és büszkén mered a maga elé rakott tálcán heverő sütire, ami kétszer nagyobb mint a többi, és Bill alakja van.
Az öccse ezt látva a nyakába borul, majd szélesen vigyorogva azt suttogja: - Tudtam, hogy hiányzik valami.


Évi 2013.12.23.
szó: üvegangyal
Karácsony reggelén Bill lázas készülődésbe kezdett.
Épp a létrán egyensúlyozva próbálta felhelyezni a csúcsdíszt a fenyőfa tetejére, mikor Tom szemét dörzsölgetve lépett be a nappaliba. Bill még nyelvét is kiöltötte annyira elmélyült cselekedetébe, észre sem véve, hogy bátyja felébredt és gyanútlanul mögé osont.
- A fenébe, menj már rá! – mormolta magában miközben ügyetlenkedett.
- Ha gondolod, segítek – szólalt meg Tom hirtelen, mire Bill megijedt és hátra esett, magával rántva a földre Tomot is. – Hé jól vagy? – kérdezte aggódva Tom.
- ÜVEGANGYAL! – kiáltott fel hirtelen Bill.
- Mi van? – értetlenkedett Tom megütött vállát simogatva.
- Ezt kerestem már mióta! Halászta ki a szekrény alatt megbújó díszt, majd mit sem törődve, a még mindig földön fekvő Tomról felpattant és diadalittasan felakasztotta a díszt a fára.


Tamcsi 2013.12.23.
szó: hólapát
Az ikrek karácsony este sétálni indultak Los Angelesben, mikor is Bill eléggé magába merült. Szinte már szomorú volt, ami eléggé aggasztotta Tomot. Az öccse amúgy is jókedvű volt, de az ünnepek környékén még inkább. Ám akkor lehangoltnak látszott.
- Billie... Minden rendben? - kérdezte óvatosan.
- Nem! - ráztam meg a fejét az öccse elgondolkodva.
- Mi a baj édesem? - fogtam meg a kezét Tom.
- Imádok itt élni, de... De hiányzik Németország.... A hangulat, a nyelv, az éghajlat, a hólapát...
- Miért pont a hólapát? - kérdezte értetlenül az idősebb.
- A fa része mindig a szerszámodra emlékeztetett - vont vállat Bill, majd mosolyogva sétált tovább.



2012. július 19., csütörtök

Angel: Strange ("Dogs unleashed" - Projekt)

Sziasztok! A csoport második projektje nem aratott túl nagy sikert - olyan értelemben, hogy sajnos csak egyetlen mű született hozzá. De semmi probléma, mert ez a mű egyszerűen fantasztikus :D Mindenkinek jó olvasást hozzá, nagyon jó! *-*

2012. július 3., kedd

TWCH restart

A csoporttal történt egy kis gubanc: megszűnt. Csak feltételezni tudunk, de valószínűleg valaki felnyomott minket, (nyilván egy anti twc-s alien) mivel eddig nem rejtett, hanem zárt csoport voltunk, így látszódtunk. Most már természetesen rejtettek lettünk. Rengeteg minden eltűnt, kivéve azokat a dolgokat, amik ide is felkerültek, de valljuk be, a legtöbb dolog sajnos nem került fel. :/ De nem probléma, mint egy igazi összetartó közösség, folytatjuk ott, ahol tartottunk, és nem keseredünk el :)
Ha valaki szeretne hozzánk csatlakozni, az jelezzen itt a chatben, mert már csak tagok láthatják a csoportot.

(Hamarosan felkerül a következő projekt egyetlen története, amit Angel írt :) )

2012. március 22., csütörtök

"Égess el!" - Projekt


A TWCH történetében ez az első közös alkotás. A dolog csak anyniból áll, hogy a résztvevőknek ugyanarról a képről kell írnia. Ezen kívül semmilyen kikötés nincs :)


Mikor felkerült ez a kép a csoportba, azon rögtön meg tudtunk egyezni, hogy mindenkinek nagyon megindítja a fantáziáját; ez nem is volt kérdés. Annette viszont egy fantasztikus ötlettel állt elő: Mi lenne, ha mindenki meg is írná ezt az ötletet? Semmi verseny jelleg nincs benne, csak egy kis közös írás :)









A műveket ABC-rendben olvashatod :)

    * Angel: Égess el!
    * Annette: Összetöröm a szíved és megúszom egy gyilkossággal
    * Lea: Égess el!
    * Meloddy: Égess el!
    * Neserly Molly: Váratlan döntés

és egy vers:

    * Mukrisz: Szerettem volna...


Lea: Égess el!

Íme Lea remek projektműje :)

Meloddy: Égess el!

Íme Meloddy remek műje :)

Annette: Összetöröm a szíved és megúszom egy gyilkossággal


Íme Annette nagyszerű novellája :D Jó olvasást hozzá ;P